vissza
normál verzió
Douglas Adams - Az Élet, a
Világmindenség meg Minden
(részlet)
- Sokat töprengtem azon az édenkertes sztorin - mondta Ford.
- He?
- Édenkert. Fa. Alma. Emlékszel erre a részre, nem?
- Persze.
- Ez a ti istenetek odarak egy almafát a kert közepébe, és azt mondja:
"Oké, srácok, azt csináltok, amit akartok; de ah, ne egyetek az
almából!" És erre, mit ad isten, mégis esznek belőle, és erre ő
előugrik egy bokorból, és rájuk kiált: "Na, most aztán megvagytok!".
Persze, az sem változtatott volna a leányzó fekvésén, ha nem eszik meg
az almát.
- Miért nem?
- Azért, mert akinek olyan a mentalitása, hogy szeret kalappal álcázott
téglákat kinn hagyni a járdán, az sose adja fe. A végén úgyis besétálsz
az utcájába.
- Te meg miről beszélsz?!
- Nem érdekes, edd meg szépen azt a gyümölcsöt.
(Dolgoztam egy ideig egy furcsa sráccal. 18 évesen biztonsági őr volt,
valami elég forgalmas téren, vagy annak környékén. A lényeg az, hogy
rálátott a térre, és idegesítették a hajnalban arra hazabotorkáló
részegek (ne kérdezd mi baja volt velük, nem tudom), ezért kitettek a
térre egy kartondobozt, amibe beletettek egy böhöm nagy kockakövet.
Persze a hazafelé hömbölgő ifjak megpróbálták felrúgni a
kartondobozt...)
És egy masik:
Az eddig szokatlan békében és jólétben élő Galaxis most megtántorodott,
mint egy ember, akit egy réten raboltak ki.
2008-01-10
Ezt a művet
Creative
Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Hungary Licenc alatt
tették közzé.
