Douglas Adams - Az Élet, a Világmindenség meg Minden

- Sokat töprengtem azon az édenkertes sztorin - mondta Ford.
- He?
- Édenkert. Fa. Alma. Emlékszel erre a részre, nem?
- Persze.
- Ez a ti istenetek odarak egy almafát a kert közepébe, és azt mondja: "Oké, srácok, azt csináltok, amit akartok; de ah, ne egyetek az almából!" És erre, mit ad isten, mégis esznek belőle, és erre ő előugrik egy bokorból, és rájuk kiált: "Na, most aztán megvagytok!". Persze, az sem változtatott volna a leányzó fekvésén, ha nem eszik meg az almát.
- Miért nem?
- Azért, mert akinek olyan a mentalitása, hogy szeret kalappal álcázott téglákat kinn hagyni a járdán, az sose adja fe. A végén úgyis besétálsz az utcájába.
- Te meg miről beszélsz?!
- Nem érdekes, edd meg szépen azt a gyümölcsöt.

(Dolgoztam egy ideig egy furcsa sráccal. 18 évesen biztonsági őr volt, valami elég forgalmas téren, vagy annak környékén. A lényeg az, hogy rálátott a térre, és idegesítették a hajnalban arra hazabotorkáló részegek (ne kérdezd mi baja volt velük, nem tudom), ezért kitettek a térre egy kartondobozt, amibe beletettek egy böhöm nagy kockakövet. Persze a hazafelé hömbölgő ifjak megpróbálták felrúgni a kartondobozt...)

És egy masik:
Az eddig szokatlan békében és jólétben élő Galaxis most megtántorodott, mint egy ember, akit egy réten raboltak ki.

2008-01-11